A bernáthegyi

Volt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, hogy Sandy. Egy szer szüleinek el kellett utazniuk egy fontos üzleti út miatt. Otthonhagyták Sandyt egy időre. De a kisfiú nagyon félt egyedül, de a szülei megnyugtatták, hogy a kutyájuk (aki egy bernáthegyi) biztosan meg fogja őt védeni, csak éjszaka nyújtsa le a kezét azágyról, és a kutya megnyalja. Akkor biztonságban van. Sandy ágya mellett ott fegüdt a bernáthegyi a kisfiú lekapcsolta a villanyt és lefeküdt aludni, de azért a biztonság kedvéért lenyújtott a kezét. A kutya megnyalta. Sandy az éjszaka közepén csöpögés hangjára ébredt fel. Lenyújtotta a kezét,a kutya megnyalta, á, így nincs mitől félni, gondoltra, biztos csak a vízcsap csöpög. Elaludt. Egy pár óra múlva megint csöpögés hangjára ébredt. Lenyújtotta a kezét, a kutya megnyalta. Sandy kissé nyugtalanul, de elaludt. Egy óra mulva megint csöpögés hangjára épredt, a kutya megnyalta ugyan a kezét, de Sandy még is felkelt, hogy megnézze mi csöpög. Hirtelen látta, hogy a kutya nincs az ágya mellett. Fölnéz és látja, hogy a kutya a szoba közepén fel van akasztva. És az ő vére csöpög. Egy cetli van akasztva a nyakába. Sandi odamegy és megnézi. A cetlire ez van írva: Nem csak a kutya tud nyalni...